Szezon előtti marketingüvöltés a Balaton felelőseihez: Fogjunk össze Balatonmáriafürdőért!

A Balaton Barátai Márkaműhely azonnali cselekvésre szólítja fel a tóvidék régiós és kormányzati felelőseit az iszapárral sújtott balatonmáriafürdői strand megmentése érdekében!

> Balatonmáriafürdő magára maradt iszapgondjával
> Óriási csapás érte a Balatont, nézze meg, hogy néz ki a tavunk!

> VÍZ HELYETT VASTAG ISZAP BORÍTJA BALATONMÁRIAFÜRDŐ STRANDJAIT
> Iszapba süllyed a turizmus a Balaton nyugati medencéjében

Ja, hogy nincs felelőse a bajnak, mert még nincs tógazda? Mert a Magyar Turisztikai Ügynökség még nem állt fel? Mert hivatalosan még nem létezik olyan, hogy Balatoni Turisztikai Régió? Mert nincs még egy kézben a Balaton turisztikai irányítása? Mert a Balatonnak továbbra sincs operatív menedzsmentje, kommunikációs fejállomása, átfogó készenléti cselekvési, vagy menedzsment terve, egységes tókommunikációja, összehangolt mondanivalója, krízisközpontja, hozzáértő válságstábja?

Szakmai és civil körökben is szégyennek tartjuk, hogy ezek hiányában hónapok óta nincs közös kormányzati és régiós fellépés, összefogás az iszapár ügyében, az érintettek nem állnak be segítőleg Balatonmáriafürdő mögé, nem állnak ki egységesen érte. Nem arról volt szó, hogy senkit nem hagyunk az út szélén? Ne dugjuk a fejünket a homokba (iszapba)! Egy ekkora színes-szagos problémát nem lehet elrejteni, lokalizálni, elszigetelni: kihat a Balaton egészének megítélésére, szezonális vonzerejére, versenyképességére. Épp ezért Balatonmáriafürdő problémáját - az állami turizmusirányítás mellett - minden tóparti önkormányzat és szakmai szervezet a sajátjaként is kell, hogy kezelje, merthogy ez a csapás jelen pillanatban is erősen bepiszkolja, bemocskolja az idei fürdőszezon már most sem szeplőtlen arculatát, üzenetét. 

Ne hagyjuk, hogy ez maradjon májusban a Nyitott Balaton legfőbb attrakciója, negatív látnivalója! Vagy ha igen, akkor csináljunk valahogy a hátrányból előnyt, a vereségből nyereséget! Mi ebben is segítünk, ha kell. Lobbizzunk közösen a sürgető állami beavatkozás kikényszerítéséért, és adjunk egységes, megnyugtató választ a média, a nyilvánosság felé! Itt az idő, hogy a korábbi, döcögősen induló tóparti összefogás mostanra közös cselekvésre váltson: EGY BALATON - KÖZÖS ÉRDEK!

Ám vannak helyzetek, amik ma még ez ellen dolgoznak, a nagy szavakat nem mindig hitelesíti a valóság. Mert tehet például olyan bizakodó kijelentést Lengyel Róbert független polgármester a balatoni hajózás szezonnyitó ünnepségén, hogy a közös hajóban a tó körüli települések együtt ünneplése az egységet szimbolizálja. Ám ha egy települési vezetés - Siófok közismert és sajnálatos példáján keresztül - még önmagával sem képes jól együttműködni, akkor hogyan várhatunk el régiós szintű önkormányzati összefogást?

Vagy ha például a Balaton Szövetség vezetői még abban sem tudnak nyilvánosan megegyezni, hogy mikor, melyik évben alakultak meg (a magunk részéről inkább a Balázs Árpád-féle álláspontot osztjuk), és ez a vita a sajtóban is teret kap, annak milyen üzenete lehet a nagyvilág, a turisztikai piac felé? Egy ilyen elkerülhető performansz a külvilág szemében nem csupán az adott szervezet (amin belül egyébként komoly értékteremtő munka folyik) tekintélyét, hitelességét és szakmaiságát rombolja le, hanem az összbalatoni egységkép megítélését, imázsát is lerontja. Lássuk be: ilyen zavaró tényezők mellett nem könnyű feladat a Balaton egységességét meggyőzően hangsúlyozni. Ha mi egymást esszük meg, arra nem hívhatunk vacsoravendéget.

De még ez sem lenne akkora baj: egy-egy félrecsúszott, vagy balul elsült Balaton-nyilatkozat, a megosztottság és széthúzás még mindig nem okoz akkora károkat, mint az, ha például egy efféle krízishelyzetben kollektívan elbújva mélyen hallgatunk. Itt az idő, hogy a korábbi katasztrófamarketinget végre Balaton sikerkommunikációra cseréljük! Mert a Balaton - mint a földkerekség középméretű tavainak egyik legszebbike és nemzeti turizmusunk gyöngyszeme - megérdemli, hogy mindannyian (kormány, média, turisztikai szolgáltatók, vendég) egyaránt jól bánjunk vele. Horvátországban - de az Adria összes tenger-melléki régiójában is - elképzelhetetlen, hogy olyan mostohán bánjanak és úgy beszéljenek a tengerükről, mint mi magyarok a Balatonról.  

Ma a Balatonnál nem egy-egy szokatlannak tűnő természeti jelenség - ami eleve kódolva van a tó genetikájába - hanem a tájékoztatás a legnagyobb katasztrófa, mert a szervezetlen, fej nélküli kommunikációval a kisebb bajokból is nagyobbat csinálunk.

Biztató hír, hogy a napokban zajlott le az a széleskörű műhelybeszélgetés, amin a Balaton-kommunikáció megújítását kereső balatoni szervezetek és intézmények vettek részt. Ez a kormány által is szorgalmazott égetően fontos kezdeményezés (a Nemzetgazdasági Minisztérium háttértámogatásával, a Balaton Fejlesztési Tanács égisze alatt, a siófoki városháza Balaton-termében valósult meg) egyértelművé tette, hogy mostanra elodázhatatlanná vált egy "Balaton Hírközpont" felállítása.

A Balatonnak olyan menedzsmentre és olyan koordinációs tájékoztató központra van égető szüksége, ami képes egységes Balaton-üzenetek kialakítására és közvetítésére, és ami kezelni tudja a régión belül keletkező bulvárturisztikai események kommunikációját, azok negatív kicsapódásait. Tipikus példa lehet erre az országosan is egyre nagyobb port kavaró Aqua Regnum Hungary nevű gigaprojekt tó körüli ámokfutása, vagy a tervezett fűzfői lőporgyár ügye. A Balaton Hírközpont felállítására és működésére mi is hamarosan megtesszük részletes szakmai ajánlásainkat, aminek első feladata egy azonnali cselekvési/kimenekítési/megoldási terv elkészítése kell legyen, a balatonmáriafürdői turisztikai szezon közös megmentése érdekében.

Sajnos az egyik balatoni szervezet vezetője újra azt kifogásolta, hogy nem balatoni emberként milyen alapon és mégis hogy merünk mi beszélni, a kormányzat felé is szót emelni a Balaton nevében, érdekében? Ezt a kérdést már korábban is megválaszoltuk: a Balaton mindenkié. Mi tartjuk életben, turisták, nyaralótulajdonosok. Senki nem szabhatja meg, hogy ne érezzük ugyanúgy magunkénak, mint egy született balatoni. Legyen az akár polgármester, vagy bármilyen regnáló tóegylet vezetője. Mi helyettük (és persze velük közösen) is változáshozó szakmaisággal gondolkodunk és cselekszünk, vagy éppen kormányzati körökben lobbizunk a Balatonért, amit a többség azért pozitívan értékel. Meglehet, hogy talán nem is ok nélkül száll be az állam a Balatonmárkázásba? Ugye kicsit sem kínos, hogy a Balaton jó hírének helyreállításához olyanok mutatnak jó példát és követendő irányt, akik amúgy teljesen más vizeken hajóznak?

Lássuk be: a Balaton Barátai Márkaműhely létezése a nem létező állami turizmusirányítás és a gazdátlan tómarketing kudarcának közös terméke, ahol önkéntes munkával, a sürgető szakmai szemléletváltás kikényszerítésével Adria-marketingesként is segítjük egy új, márkaszemléletű Balaton-gondolkodás kibontakozását, a tómarketing megújítását. Persze senkinek sem szégyen tapasztaltabb szakemberektől tanulni, főleg ha az ingyen van. Kívülállóként eddig is igen sokat tettünk a Balatonért, sajátosan progresszív, marketinges szabadstílusban. Hogy miért pont így? Mert számos szakmán belüli véleményt és sok százezer ember dühét is tolmácsoljuk ezzel az állam és a tóvidék felelősei felé. Azokét, akik szerint a Balaton nem bejáratott, hanem egy lejáratott márka és szolgáltatás, ami miatt magyar családok tömege inkább a tengerparti nyaralást kényszerül választani. De ezt az igen kínos témát egy meghökkentő marketingkutatás szomorú következtetéseiként majd részleteiben is feltárjuk.

Amúgy kormányzati körökben feltette-e már egyáltalán valaki a kérdést, hogy a beígért és várva-várt 300Mrd-os fejlesztési forrás egyáltalán milyen problémákat old meg a Balatonnál, és miket nem? Balatonmária(iszap)fürdő drámai helyzetét bizonyosan nem orvosolja. Akkor pedig a magyar állam villámgyorsan nyúljon a másik zsebébe és dobjon pénzügyi mentőövet a településnek, mert egy ilyen iszapkatasztrófa a balatoni fürdőszezon mellett, simán maga alá temetheti az újonnan felálló Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai létjogosultságát is. Cselekedjünk hát!